Brad Synder: háborúban vesztette el a látását, egy évvel később megszerezte a paraolympiai aranyérmet

Brad Synder: háborúban vesztette el a látását, egy évvel később megszerezte a paraolympiai aranyérmet

A riói nyári paraolympiai játékok 5 nap múlva kezdődnek. Biztosak lehetünk benne, hogy a startvonalon rengetek szívszorító és példaértékű élettörténet fog találkozni. Az amerikai úszó Brad Synder a Finis csapatból, medencébe veti magát négy érzékszervel. A látását a háborúban vesztette el, de egy évvel később már a himnuszt halgatta a dobogón, Londonban. Mi segítette át a nehéz időkön, és hogyan szemléli a handicap-et a többi paraolympiai sportoló, akik eredetileg a hadseregben szolgáltak?

Brad a vízzel intenzíven az Egyesült Államokbeli tengerészgyalogságban találkozott, melyben szolgált. 2011-ben az afganisztáni egységhez csatlakozott, mint profi robbanóanyag szakértő. Egy robbanásnál vesztette el látását. Nagyon rövid időn belül Brad választ adott saját kérdésére: “Mit kezdek ezután az életemmel?” - a paraolympiára akarok menni, újra a hazámat képviselni. Nagy támasza volt benne az apja, aki segítette edzéseit. Bradnak nem volt egészen ideális startpozíciója - alacsonyabb volt és kevésbé tehetséges, mint ellenfelei. Annál inkább volt kitartóbb és elhivatotabb. A londoni olypmiai játékokon hetedszer startolt - 2 arany és egy ezüst érmet szerzett. Gyönyörű elismerés az egész évi munkájáért…

A sportolók többségét, akiket az életben akadályok értek egészségügyi handicap formájában, egyvalami összeköt,, mégpedig az, amire ez a handicap megtanította őket. Képesek továbbadni történetüket, akár előadások formájában, moziban, vagy csupán egy mondatban, mely épp elég ahhoz, hogy inspirálják, ösztönözzék a többi embert. Hogyan gondokodnak a hasnoló tragédiát átélt sportolók?

“Nem engedem, hogy a vakság falat emeljen körém. Százszor újra feladnám látásom, azokért a dolgokért amit máig és vakon is teszek.”

  • Brad Snyder, úszás

“ Vannak barátaim akik nem tértek vissza. Barátok, akik a lányaikat már sohasem vezetik az oltárhoz. Már sohasem ünnepelik meg a hozzátartozóik születésnapját. Értük versenyzem.”

  • Shawn Morelli, kerékpározó

“Mikor a startvonalon állok, sohasem gondolok a győzelemre. A versenybe mindent bele akarok adni, mert vannak emberek, akiknek ez a lehetőség nem adatott meg…”

  •  Elizabeth Marks, úszás

 Elveszteni a lábam, a legjobb dolog volt az életemben. Arra kényszerített, hogy olyan dolgokra gondoljak ami igazán lényeges. Kinyitotta a szemem és én megismertem az emberek világát, akik fizikai kihívásokkal küzdenek.”

  • Patricia Collins, triatlon

“Élő példája vagyok annak, hogy az emberi lélek százszor erősebb mint a test.”

  • Lia Coryell, íjászat

“Néha azon kapom magam, hogy a győzelem miatt versenyzem, ezért lekell ülnöm és csendben rájönni, hogy nem ez a fő motívum. Hanem az, hogy elmondjam az embereknek a történetem és ösztönözzem őket.”

  • Tom Davis, kerékpáros

“Az életben bármit letudtok győzni. Én vagyok ennek az élő példája.”

  • Jhon Kremer, volejbal

“Nagyon korán elhatároztam, hogy elfogadom a lábam elvesztését. Vissza már egyszerűen úgy sem nő, tehát két választásom maradt. Vagy beletörődöm, vagy az állandó kérdéssel fogok élni “ Miért éppen én?”

  • Melissa Stockwell

Jövőhéten elkezdődnek a paraolympiai játékok, kérünk titeket szenteljetek neki elég figyelmet. Ezek a srácok Rióban megérdemlik figyelmünket. Mi teljes erőnkből szurkolni fogunk nekik - nem csak Bradnek, nem csak az úszóknak, de mindenkinek.


Ancsa, a Sporteon csapatból.





X